Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legenda a szabadságharc idejéből

2010.11.17

Legenda a szabadságharc idejéből

 

 

 

Batyk történetéről, sem az 1848. március 15-ét megelőző, sem a forradalom kitörését követő időszakból nem maradtak fent olyan adatok, amelyek a forradalom és szabadságharc helyi eseményeiről szólnak, csupán néhány legenda maradt a köztudatban azokból az időkből. A szabadságharc hadjáratai nem érintették Batykot, csak kisebb átvonulások történtek. A falubeliek azonban így is kivették a részüket a harcokból, összesen 17 katona harcolt a honvédek között.

 

Az egyik legenda Pál Ferencről szól, aki az utolsó 48-as honvéd volt itt a környéken és a szabadságharcból hazatérve gazdagodott meg. E történet szerint, Pál Ferenc bácsi egy elefántcsontból készített nyereggel felszerszámozott lovon tért haza. A meggazdagodása állítólag a nyeregben rejlett, ami hosszú éveken keresztül a padláson porosodott.

 

Az évek elteltével Pál Ferenc úr is megöregedett, a vele együtt élő gyerekei (vagy unokái) úgy döntöttek kitakarítják a padlást. Ez 1912-ben történt. Akkor nézték meg a nyerget is jobban. Szétszedték, és Napóleon aranyakat találtak benne, amely nagyon sokat ért abban az időben. Feri bácsi –állítólag- ebből a pénzből birtokot vásárolt, melynek végébe állíttatott egy keresztet, melynek a talapzatán a következő felirat olvasható:

 

Isten dicséretére

Pál Ferenc, Lohonya Rozália

1912.

 

Ebből az aranyból gazdagodott meg és lett jómódú Pál Ferenc és családja. Legalábbis ezt tartja a legenda. Ami a maga nemében elég hihetetlennek hangzik, hiszen egy falusi ember, akinek semmiféle rangja nem volt, hogyan jutott hozzá egy ilyen értékes nyereghez? Honnan volt rá pénze, hogy megvegye? Vagy ha nem vette, akkor mire cserélhette el? Illetve miért nem vették el tőle a nyerget, mint ahogy a lovát elvették? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem, amikor hallgattam ezt a történetet.

 

A kereszt ma is ott áll, ahová 1912-ben tették és 1913-ig (ekkor halt meg) Pál Ferenc úr minden év március 15-én díszvendég volt a megemlékezéseken. A sors fintora, hogy egész eddig nem történt vele semmi, csak romlott az állaga.

 

Pár hónappal ezelőtt viszont ledöntötte egy szélvihar a keresztet az alapzatról. Érdekes, hogy pont akkor történik ilyen, amikor újra felfedezzük a kereszt történetét, Véletlen vagy sorsszerű? Érdekes… viszont a kereszt még ma is tele van koszorúkkal, tehát vannak, akik még emlékeznek!?

 

Végül is, azért legenda ez a történet, mert az előbb megfogalmazott kérdésekre senki nem tudja a választ, illetve nincsenek olyan alátámasztott tények amelyek, igazolnák a legenda igazságát. Örökké titok marad, hogy létezett-e a nyereg és benne az aranyak, vagy csupán szóbeszéd az egész?!

Írta: Farkas Eszter

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.